Kétféle szemléletmód a rákgyógyításban

1. Hagyományos szemlélet

Minden eszközt ( műtét, sugárzás, vegyi anyagok ) bevetnek, hogy kiirtsák a szervezetből a rákot, miközben nem támogatják a beteg szervezetét abban, hogy regenerálja magát.

Azzal pedig végképp nem foglalkoznak, hogy valójában miért alakult ki ez a betegség.



Ha valaki bemegy egy onkológiai osztályra azt tapasztalja, hogy  a hagyományos terápia mellett:
  • NEM alkalmaznak speciális étrendet
  • NEM adnak antioxidánsokat
  • NEM adnak étrend kiegészítőket


Kizárólag az előbb említett módokon kezelik a rákot.



2. Természetes gyógymódok és az anyagcsere rákterápia

Az ANYAGCSERE TERÁPIÁVAL foglalkozó orvosok azt mondják, hogy a rák az egy állapot: 

a szervezetnek egy SÚLYOS MŰKÖDÉSZAVARA.

Tehát nem arról van szó, hogy egy tüdőrákos embernek a tüdeje beteg, s ha kiműtjük a fél tüdejét, akkor meggyógyul. Ez kizárt dolog!

A tüdőrákos embernek a leggyengébb szerve a tüdő.
Vagy azért, mert dohányzott, vagy azért, mert születésénél fogva, genetikailag ilyen a testfelépítése, így abban jelent meg a betegség először. 
Szóval azáltal, hogy azt onnan kivesszük, még NEM szűnik meg betegnek lenni.

A hagyományos orvosi kezelés során az OKOT nem küszöbölik ki, 
a TÜNETEKET próbálják meg eltávolítani, mintha a tünet lenne maga a betegség. 

A tünet, a nevében is benne van, tünet. Ez egy nagyon értékes dolog, mert jelzi, hogy valami nincs rendben.



Tehát azt mondják az anyagcsere terápiában járatos orvosok, hogy  egy állapotfelmérés után: 

1. LÉPÉS: 
nagyon alaposan meg kell tisztítani a szervezetet a felgyülemlett anyagoktól, amelyek az évek vagy évtizedek alatt bekerültek és a különböző szervek és az immunrendszer működését blokkolják.
Így helyre áll a máj funkciója, amely a legfontosabb anyagcsere szervünk és gyakorlatilag a máj egészséges voltától függ szinte minden, így az is, hogy a szervezet hogyan tud felépülni.

2. LÉPÉS: 
mialatt a szervezet tisztítása végbemegy, pótoljuk a hiányokat.
Pótoljuk mindazt, aminek ott kellene lennie, de nincs ott, illetve a szervezetet és a különböző szervrendszereket specifikus anyagokkal megerősítjük (pl.: vesét, immunrendszert, vérképzést).
Ezek speciális feladatok.



A 2 szemlélet között óriási szakadék tátong!

Ugyanis AZ ANYAGCSERE TERÁPIÁBAN az embert egészként kezelik, míg A HAGYOMÁNYOS SZEMLÉLET hívei azt mondják, hogy a daganatos betegnek kizárólag az a baja, hogy ott véletlenül elindult egy daganatos sejtburjánzás, ezt valamilyen módon vágjuk ki vagy roncsoljuk szét, majd a beteg menjen haza és élje tovább a mindennapjait.




E a két fajta szemlélet klasszikus példája Pasteur és Bergman vitája.
Pasteur azt mondta, hogy a betegségeket baktériumok okozzák, 
Bergman pedig azt mondta, hogy a baktériumok csak egy legyengült szervezetben tudnak megtelepedni. Valójában azok csak jelzői a betegségnek, hogy a szervezet a beteg, vagyis nem a baktériumok felelősek ezért.
Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szúnyogok csinálják a mocsarat, mert ahol a mocsár, ott rengeteg a szúnyog. Ebből egy olyan következtetést vonnánk le, hogy a szúnyogok oda mennek és csinálnak maguknak mocsarat. Közben pedig arról van szó, hogy a mocsárban megterem a szúnyog.
Tehát egy legyengült szervezetben megterem a baktérium.

Nem a baktériumok ellen kell hadakoznunk, 
hanem saját magunkat kell olyan állapotba hozni, 
hogy a baktériumoknak ne szolgáljunk táptalajként.

Pasteur a élete végén elismerte azt a tényt, hogy táptalaj kell ahhoz, hogy egy baktérium szaporodni tudjon. Ezt mondta: "A baktérium semmi, a táptalaj minden."

Kik azok a hunzák?



A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól.

Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek.

A hunza népcsoport tagjait nem sújtják az úgynevezett civilizációs betegségek: 
szívbetegségek
vérnyomás problémák
daganatos megbetegedések. 

A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek.



A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik hunzáknak.
A mindössze 14 ezer főt számláló nép a Himalája hegyei között, 
zárt völgyekben él, melyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.



Egy világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, Dr.Robert McCarrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának 1922. január 7-i számában:

"A hunzáknál nincs ismert rákos eset."

A brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le Észak-India egyik tartományában, Észak-Kasmírban.
Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet - a hunzákat -, melynek nem voltak orvosaik és kórházaik, fiai mégis 100 éves átlagéletkort értek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve.

7 évig tanulmányozta őket, 
s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte fel náluk.

A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális.
Életerejük titkát egyedül táplálkozási szokásaikban találta meg.
A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán esznek. Egyáltalán nem használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a szintetikus táplálékokról még csak nem is hallottak.

Minden utazó említést tesz a hunzák hatalmas sárgabarack-ligeteiről, amelynek gyümölcsét az év minden szakában fogyasztják.
A magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is használják.

A hunzák egyik jellegzetessége a ténylegesnél 15-20 évvel kevesebbnek látszó életkor.

 Hamayoon Baig , 102 éves, "Úgy érzem még mindig fiatal vagyok." - forrás: sacred-sites.org 



A hunzák ivóvize hegyi gleccserek olvadásából keletkező patakokból származik. 
Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal.  
Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik.



Népek, akik nem ismerik a rákot

Mit tegyünk, hogy ne kapjunk rákot?
Hogyan éljünk?


Lehetnek feltételezéseink, ezeket ki is próbálhatnánk.

De van ettől egy egyszerűbb megoldás is...


Vegyük sorra azt, hogy mit csinálnak másként azok a népcsoportok, akik nem betegszenek meg rákban.  


MIÉRT ismeretlen a rák bizonyos népek körében?


1. "Más a genetikájuk, ezért ellenállóbbak a rákkal szemben" - érvelnek sokan.

Az élet megcáfolta ezt a kijelentést, ugyanis ezen népcsoportok ( hunzák, abházok, okinawaiak ) közül sokan kerültek civilizált körülmények közé és ők ugyanolyan esendőek, ugyanolyan %-ban kapnak rákot, mint mi.


2. A rák előfordulása a nullával egyenlő, mert...

Az okinawai japánok közül sokan bekerültek a Guiness rekordok könyvébe, a hosszú életük miatt. Sőt, az előrehaladott koruk ellenére 20-30 évvel fiatalabbnak néznek ki, mint valójában.

Dr Albert Schweitzer ( világhírű missziós orvos ) leírásiból is tudjuk, hogy Afrikában találkozott olyan törzsekkel, akiknél több évtizedes orvosi munkája során nem találkozott egyetlen rákos esettel sem.

A legtöbb információval azonban a hunzák szolgálnak.
A hunzákat tanulmányozták a legtöbbször Pakisztánban, a Karakorumban.
Robert McCarrison, az elismert brit sebész és orvos és Dr Allen E. Benik, szemorvos ( a kutatóútjáról A hunzák földje -Hunza Land - Whitehorn Publishing Co., 1960- címmel írt könyvet ), 60 éven keresztül tanulmányozták ezt a népcsoportot.

60 év alatt nem találtak egy rákos beteget sem!

A hunza népcsoport tagjait nem sújtják az úgynevezett civilizációs betegségek: szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. 
A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek.

Dr. Mccarrison a következőket írta az amerikai orvosszövetség újságjának 1922. január 7-i számában:

"A hunzáknak nincsenek orvosaik és kórházaik, fiaik mégis 100 éves átlagéletkort érnek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve.”  



Mi volt a jellemző ezeknek az embereknek az életmódjára?

A hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik és a leveleikben a felszínre hozzák.



A megfigyelések alapján a legszembetűnőbb az volt, hogy olyan mennyiségben fogyasztottak vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket a táplálékukon keresztül, amelyet ha megnéznénk a különböző hivataloknak az ajánlásaiban, a KÁROS kategóriába sorolnák. Ugyanis az RDA (Recommended Dietary Allowance - Ajánlott napi táplálékbevitel ) táblázattól eltérően, az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag mennyisége több százszorosa annak, amit a nyugati civilizációkban javasolnak az orvosok.

( Dr. Allen E. Banika, Hunza Land című könyvében leírta, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több, mint 1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. Az összehasonlítás kedvéért: egy átlag amerikai napi energia-bevitele 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír.)
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy  az RDA ajánlott napi beviteli mennyisége egy vitaminból nem elegendő. Ez az a mennyiség, amellyel a szervezetünk egy ideig nem fog betegségtüneteket mutatni.


Minden olyan nép esetében, ahol a rák előfordulási aránya nulla, 
egyértelműen megfigyelhetjük, 
hogy olyan táplálékot fogyasztanak, 
amely rendkívül gazdag értékes tápanyagokban.


Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy ez a biztos recept arra vonatkozólag, hogy megelőzzük a rákot.

A rák elsődleges oka és megelőzése



1966. június 30., Berlin: Nobel-díjasok gyűlése


Ezen a gyűlésen Dr Otto Warburg ( kétszeres Nobel-díjas ) is tartott egy előadást
"A rák elsődleges oka és megelőzése" címmel, ekkor szó szerint ezt mondta:

"Nincs még egy olyan betegség, amelynek jobban ismernénk a kiváltó okát, ezért a most tapasztalható közöny nem lehet mentség arra, hogy nem teszünk többet a rák megelőzéséért. A megelőzés mindaddig sikertelen marad, amíg a KÖZÖMBÖSSÉG PRÓFÉTÁINAK sikerül megakadályozniuk, hogy a tudományos tényeket alkalmazzuk a rák területén. Mindaddig férfiak és nők milliói fognak szükségtelenül meghalni."

Itt nagyon óvatosan fogalmazott Otto Warburg, hiszen a "közömbösség prófétáinak" nevezte azokat az érdekközösségeket, akik megakadályozzák, hogy a rákbetegséggel kapcsolatos tudás a gyakorlatban is alkalmazásra kerüljön.



Ugyanis Otto Warburg azért kapott Nobel-díjat, mert kimutatta, hogy a rákos daganat oxigénhiányos környezetben és ennél fogva elsavasodott környezetben fejlődik.

Mindazok a gyógyszerek vagy terápiák, amelyek egyrészt oxigént juttatnak a szervezetbe, másrészt a ph-t emelik, vagyis az elsavasodást csökkentik, azok daganatellenes hatásúak.




Amikor Otto Warburg ezt a kijelentést tette (1966 ), az amerikaiak élete folyamán 23%-ban kaptak rákot, ma ez az arány 39% fölött van. Tehát a statisztika szerint 100 amerikai emberből több, mint 39 daganatos beteg lesz valamikor az élete folyamán.